Elidőzni az időben is
| Gyorsabban múlik a nap, mint ahogy élek, |
| nincs időm megszeretni a korai levélcsörgést, |
| az égbehúzódó jegenyéket a házam előtt, |
| a tetőn ácsorgó galambokat – |
| Hajnalok rabolnak el a hajnaloktól, |
| s a frissen ledarált kávéban is mindig csak a |
| tegnapi országok illatoznak. |
| Nyár van, gyűlik a méz erdőkben, |
| számat és szememet odavárnák, |
| de az égen röpülő madár-koporsók után |
| én csak most érek ide nagymessziről |
| a behavazott koszorúkkal. |
| Ordítsátok: időt! időt! Talán a hangotok |
| lecsap rám s elmúlásra féltékeny Othello, fölocsúdok, |
| mert én még könyveket akarok teleírni lassú esőkkel, |
| ballagni ráérősen a városokban hídtól hídig, |
| kékben, sárgában, vörösben, |
| a képeslapok meztelen nőit szép sorban elszeretni |
| s elidőzni az időben is, mint aki |
| tükörképét nézi a vízben. |
|
|