Nagy üregek visszhangja
| Megyek hozzátok házról házra |
| s a bujtogató szobanövények mögül hallgatózom: |
| s az elalvás előtti csöndben tüdővel lélegeztek-e? |
|
| Kihűlt cigarettáitok feküsznek ravatalon, |
| nyakkendők, táskák, csikóbőr-kabátok székre dobva |
| és sóstó-szemű családfők üveg alatt. |
|
| Valamikor a kapucsengő még sűrűen szólt, |
| a padlón könyvek hemzsegtek, mogyorószemét, füst és hamu |
| s a tanyautaktól elnehezült cipőkből |
| bíbicek szálltak föl, szavak és szitakötők a mennyezetre. |
|
| S a költők se szégyellték még a szerelmet, |
| mint ahogy ma szégyellik, |
| hozták magukkal ajtón át, ablakon át, |
| hozták az istentelenek, hogy minden üresség |
|
| Mondjátok: mikor láttatok vendégül esőt utoljára? |
| mikor fektettetek magatok mellé nagyhajú déli szelet? |
|
| Cső-horkolásokat hallok az ágyatok felől, |
| nagy üregek visszhangját éjről éjre, |
| soha egy nyárfa dorombolását álmotokban, |
| soha egy madárként fölhussanó háztető reccsenését. |
|
|
|