Férfikor
| Mintha már fű se volna, csak zene, |
| fa se, bogár se, hanyattfekvés se, csak a röpdösés maga, |
| sussanás, ágzaj, testetlen hangok emlékezete |
| s az ingujjként lehasított |
| égbolt lebegése a Tisza fölött, |
| csak az elveszített s a megunható földek iszapszaga |
| otthonról, egy esős augusztusból, |
| háborút sejtő csókok a Finn-öbölben |
| s a távolodás lassított filmképei, ahogy a fiam elhagy |
| szárnyas hajával belemosódva a |
| s ahogy egy zsákba öltözött nő száműzi magát |
|
|