Megromlanak ezek a napok is

Megromlanak ezek a napok is, mint a régiek: bugyborékolva nyeli el a Duna a beléejtett rózsát s a sirálylaktanyák felől hosszú és fojtott sikoltásokat hallani. Van aki hátra se néz, kezében az ország megráncosodó almája, azzal játszik, van aki a halottak kormát söpri össze – Pénz-pikkelyes nők nagyapák lapos parasztkalapjában páváskodnak az utcán, mintha álarcos bálba mennének délelőtt tíz órakor. Még minden ma történik, még minden itt a szemünk előtt, s minden úgy, mintha nem is történne, nappal és este rezdülése, pontos és pontatlan halál goromba végzései, de néha megrázkódik a város: emlékeimben fölugró ágyútalp, és szoknyák, fejek a tetőkön, nyargaló kezek a fölmarkolt hajcsomókkal.