A naptár lapjai
| Hazatérve annyi, de annyi lombhullás után, |
| annyi, de annyi temetés után, |
| tépkedhetem újra a naptár lapjait; |
| mintha csak állni és nézni tanultam volna eddig szakadatlan, |
| keddé: szégyenkezésem tükörszobája, a padlóra ejtett |
| vörös álarcok szemetjével, |
| szőnyeg szőnyegen, isten szivarhamuja a sarokban, |
| és szerdáé: aki vagyok s aki már nem vagyok: |
| szavak hadifoglya s borostás szökevénye, |
| vállamon somfalevél, meg amit rám hullajtott az erdő, |
| reménnyel fölkantározott fejem, |
| az elhajított baltákkal versenyző fejem, |
| földön éjszakázó szemetek föl-föltünedező bolygója, |
| rágcsáló és cigarettázó szátok föltépője, |
| hogy péntek péntek lehessen újra, |
| még ha az egykor kibukott anyatej nyomán |
| vércsík csurdogál is aznap, |
| és szombat szombaté legyen, |
| kimenő katonák hosszú utcája a tavaszba, |
| elveszthető, de játékon meg is nyerhető világ délutánja. |
|
|