Bálozó istencsordák közé

Elindulok, várj, megyek, a nyirkos határ fölött katonafej-bálványok sötétlenek, szemrések, megcsomósodott ködök. Szökni? már semmikor, soha, csak ahová sóvárog a test, oda, bálozó istencsordák közé a porba, föld alá, bőröd alá, illatodba. Te, egyszer-látott, te, tékozlásra-érett, fülemmel érlek utol: hallásom remekműve a lélegzeted, hajad és véred sétája Amszterdam vizei fölött.