Indulj haza

A fűre könyöklő bogár már elbóbiskolt. Jó éjszakát. Indulj haza, vagy csak indulj el, mintha hazamennél – A lezuhant repülő áldozatait ma temették – sírás és egykedvűség ikerpárja vonul vissza a gyásztrombiták útvesztőjébe éjszakázni – a kő ma már nem szól a kőhöz, a fénytelen akác is elnehezült s megíratlan verseid légikisasszonya gyűrűjét most egy pohárba ejti – – Kié az a szőrös kéz, mely a halál közhelyeit írja le neki egymás után? Kié a lángoló kézelőgomb a lámpafényben? Valaki most is megelőzött, valaki most is a helyedre állt, a levegő-járó halottak utolsó lélegzetvételét most vámolja – Indulj hát, mintha hazamennél – a cipőd alatt csikorgó kavics, mint a költészet, kijózanít.