Ez már a nyár lehet
| nyitott ablakokban szólnak a rádiók |
| s a kanca-sörényű varrónő is kikönyököl a párkányra |
| sütkérező divatlapjai mellé, |
| szájában az elharapott férc, mint szárnyakkal |
| született gyerek köldökzsinórja – |
| Arcom az arcán átsuhan, mintha már álmodott volna velem, |
| mintha a fölpattant ajtóban |
| én álltam volna ott kökényággal, |
| aztán egy borzas tollpihe úszik el bódultan a szeme előtt, |
| aztán egy hajó trombita-kéménye némán, |
| aztán egy égdarab kéken, gyűretlenül, |
| ahogy a kínzókamrákból sose látni – |
| a szív-radar távoli alumínium-esőt jelez |
|
|