Csontom a tenger köszörűkövén

Idegenben, újra csak idegenben,
éjszakában, újra csak éjszakában –
Vadludak nyakláncát hallom megcsörrenni az égen
s Finnország sovány kútjaiban
szembogaramat megcsobbanni.
Ki tudok magasan vándorolni behorpadt vállak fölött,
s ott lenni, ahol már senki sincs jelen,
itt köd vagyok,
arc a ködben,
köd a ködben,
nyírfaremegés a falak alján
s neved-nélküli név a sziklatemplom
északi oldalában –
csontom a tenger köszörűkövén – –
hideg van, nagyon hideg.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]