|
A cseh Ian Palach emlékére, aki 1968-ban fölgyújtotta magát.
| Körülcsavarja magát lángokkal, |
| ül a tűz belsejében, minthogyha otthon – |
| pedig ezt a hazát most találja ki magának, |
| ezt a hazát el nem vehetik tőle: |
| ágyék-völgyéből gyökerezik, |
| belül a húsban, fáradt lánytarkók pihenőhelyén, |
| minden forróságát most adja ki, |
| megszámlálhatatlanul sok halálát, |
| megszámlálhatatlanul sok gyönyörét, |
| lángoló kazal-szigetek vörös púpjaira most hág, |
| föl, a vészkijárat nélküli égboltig – |
|
| pattogva szólal meg bőre alól |
|
| neved: a rémület neve világos nappal is, |
| neved: világos név lámpátlan nappal is. |
|
|
|