Októberi futamok

1. Megindulnak lassan a felhők, megindulnak a levelek, az izmos fákban a börzsönyös erdő is megindulna.   2. Hová, hová, lábaim? ez itt az őszi folyó! Hová, hová, lábaim? hideg a sár a szemeimnek, átázott krumpliszsákokkal takargatja magát a föld is.   3. Keresem újra magamat, de hol keressem? Benyitok borús szobákba, ahol jártam, borús versekbe, tetőtlen nyárfasorba, mindenütt rám ismernek, akik szerettek, akik láttak, de csak távozásomra emlékeznek.   4. Most térnek meg a nagy utakról, émelygős, nyári mulatság után, kik asszonyaik napfényes hasát végigringatták Európán, zajongó, lármás népség: kitöltetlen üregek cinkosai – megnéznek ők is, de elfordulnak.   5. Szélcibálta levél siklik arcom helyére, kökényes égből kemény sastoll.   6. Szétcsúszó csontjaimat látva, gyűlölködőnek is hihetne bárki, pedig csak fáradt vagyok, fáradt, aki találékony testnél mindig többet akart: szeme és körme fényeivel is létezni külön.   7. Hová, hová, lábaim? minden út vége ismerős már, minden óraütés és minden mennybolt – a világ tátott szájában tán vadízű alma ha lehetnék.