Komor és egyszerű

Milyen komor minden és egyszerű – a koszorúkon gyászarany betű. Fehér ingek és fekete cipők – a holtak vízszintesek, mint a csecsemők. És jólöltözöttek, kényesek nagyon, a karóra helye ott a karjukon. Kiránduló és hanyag szeretők töltik, mulatják így el az időt: partot, országot hagynak ködbe veszni, mint akik elfelejtettek lélegezni. Világ négy sarkát négy láng csipkedi – barátaimmal indul a kocsi, barátaim után a gyászmenet, a nappali Hold, a földi levelek, a horzsolt fák, a kocsmakerti székek, valami özvegy szél, valami özvegy ének.