Gyorsan öregszünk

Gyorsan öregszünk. A morgó fiúk is: a kékszilva-arcú költők. Homlokukon beesik az eső és megrozsdásodnak gyorsan. Tegnap még nyár volt, borzas baglyokkal néztek farkasszemet és nők hátán járták be az ismeretlen sivatagokat, mintha teveháton, betértek az erdőkbe, a kocsmákba, a mahagónisötét bárokba, füst füsttel keveredett és leitták magukat, mint a becsapott háromkirályok – s rohadt az agyvelőtök, mondták, nyomorultak vagytok, üzenték az utca túlsó feléről, vérszegények a papír előtt, a könyveitek mellett, abroncsot veretnétek a tenger köré, fülbevalót a viharnak, míg filmezitek magatokat a tükörből, zölden az árulástól, hát nem látjátok: az elhanyatló vesszők fekhelyén forrás fakad, kotródjatok! – – – de csak a hang jött, de csak a jóslatok nyargalásztak az utcán s hónaljig csalánban állva fejeket láttam elvonulni a szemhatáron, fejeket a koravén gyász múzsáival, magam is gyászban, lukkal a homlokomon.