Gyorsan öregszünk

Gyorsan öregszünk. A morgó fiúk is:
a kékszilva-arcú költők.
Homlokukon beesik az eső és megrozsdásodnak gyorsan.
Tegnap még nyár volt,
borzas baglyokkal néztek farkasszemet
és nők hátán járták be
az ismeretlen sivatagokat, mintha teveháton,
betértek az erdőkbe,
a kocsmákba,
a mahagónisötét bárokba,
füst füsttel keveredett
és leitták magukat, mint a becsapott háromkirályok –
s rohadt az agyvelőtök, mondták,
nyomorultak vagytok, üzenték az utca túlsó feléről,
vérszegények a papír előtt,
a könyveitek mellett,
abroncsot veretnétek a tenger köré,
fülbevalót a viharnak, míg filmezitek magatokat
a tükörből, zölden az árulástól,
hát nem látjátok: az elhanyatló vesszők fekhelyén
forrás fakad,
kotródjatok! – – –
de csak a hang jött,
de csak a jóslatok nyargalásztak az utcán
s hónaljig csalánban állva fejeket láttam elvonulni
a szemhatáron,
fejeket a koravén gyász múzsáival,
magam is gyászban,
lukkal a homlokomon.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]