Anyám anyja

Anyám anyja, Gémesi Éva, te kút-nevű, te vízzel összejátszó nevű asszony-alma, húztalak behavazott kocsin a háborúban, húztalak púpos kordén a háborúban, húztalak halálosan, hová? hová? magam se tudtam: hová – A kihűlő répaföldekről tankok lestek az útra s égtek a fapajták, mint a te legbelsőbb sebeid – bakancsos lovad voltam, hóba merülő öszvéred voltam: láz szivacsával fölitatott asszony-világ – Meghalsz, meghalsz, suttogták hátad mögött a pokrócos menekülők s torod se lesz, harang se szól majd és meg se mosdatnak utoljára – de én csak nevettem rád, de én csak nyerítettem neked a rúdnál s a repülőroncsból színes drótokat téptem ki új istrángnak s Pákozd és Baracska között már megrágtam neked a levegőt is, téli szilváid ízét éreztem benne, aszalt körtéid ízét éreztem benne, a homlokodon lecsurgó, fájdalmas mézet éreztem benne.