Szeptemberi gyónás

Sarkunkban újra szeptember hava, csuhé-szatyrodból a nyár, mint a legutolsó darázs, kirepül. A meggyfa már vörös levelet ejt, ne nézz oda! Én se nézem narancsos meztelenséged, noha nézném – sötét húsú szilvát harapok inkább ketté. A szemed is szilva, az öled is szilva, ízed is az! Gyékényen árulnálak, ha nem volnék irigy. De hát irigy vagyok és verseket írok vezeklésül, birsalma-sárga szavakat ontva, erdő-fényt, erdő-tüzet, hogy a tükrödben fésülködő őszi madár is lássa magát.