Évforduló
| Fordulj csak hátra: kevesen vagyunk, |
| akik még hiszünk magunkban, |
| akiknek ujján a szétmorzsolt diólevél még zöld óceánok |
|
| Elmennek lassan a nagyfényű lámpák, akár a nagy öregek, |
| el a csillárok, fakul a haj, fakul a halántékcsont |
| s egyre több vérfoltot öröklünk már a távozóktól. |
|
| De testedig és testemig almák világítanak egész évben – |
| Ha hanyatt fekszel: lábad nagyujja még az égre mutat, |
| ha hanyatt fekszem: fa, bokor és köröző vércse szeretne férfi lenni. |
|
|
|