A falban fácánt hallok suhogni

Postaládámban jácint, orgona, írott levél helyett három diólevél, három zöld távirat: „Kereslek, tudd meg, napok óta, ajtófélfádon a vér nyoma: jegenyevér.” Ki járt itt? Ki keresett? találgatom. Talán a májusi ég? Talán a kertet, erdőt megtépázó lázbeteg terhes anya? Vagy az a habzó, apollinaire-i szajha: a csiklandozó folyókkal együttháló? A falban fácánt hallok suhogni s közeli füvet a vakolat alól. Életem felén túl kicsoda hajt rám vadat, falevelet, fűzsiborgást? A szívem alatt lustálkodó végtelent ki lármázná föl újra? Testemnek testet adva folytatásul, szélben, madárban örökös bentlakást? – –