Recsegve, mint a deszkapalánk

Recsegve, mint a deszkapalánk, beomlik
ez a tavasz is –
A korhadás zöld porát beszippantom –
Boldogok, akiknek a keze üres, a szeme üres,
akiknek emlék-országát keresztül-kasul
bekalandozzák esők, havazások,
akiket nem állít meg semmilyen határ,
nem torpaszt meg a Hold: a Világnagy Óra sétálója,
akik felejteni és várni tudnak
délben és este
s vadló-sörényű erdőkkel
a lezuhant lepkék tömegsírja fölött átugratni:
hadd porladjon, ami a csontnál lágyabb,
anyánk sáros köténye is
a leszakadó lombbal együtt hadd rohadjon.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]