Előhívó ének

Bogár bújik, hangya bújik, kígyóhagyma szára bújik, hídlábak közt hal bújik, isten-tojásból nap-csibe, belőlem dobverő ág, te bújsz belőlem: volt-magam, ősöm, elődöm, volt-gyerek, bujdostató és bujdosó, lófej-csizmákban caplató, kutyák szemében kiskirály, te, kit az idő rám hagyott, hónak, madárnak átadott, bársonyon, sáron futtatott, bombatölcsérben altatott s mindennek, mindenesnek hegyes esőkkel avatott – – zöld bokrok tüzérei lövik kétfelől homlokom, bevehetetlen homlokom, mosolygok hát és vonulok, elgurult dobomért megyek, vissza a Vértes hely alá, tüske-temető közibe, lassan, hogy a halott is lásson, föld arcával a Föld is lásson, lassan, ahogy a víz megy el.