Üzenet
Az ellenfél ma is távolmarad, |
távol vállgödreinktől, bőrünk szagától, |
de a kivilágított erdők mögül üzeni: |
le vagyunk győzve, ne felejtsük, |
sziklába ragadt kéz a kezünk, |
a földön vagyunk, a föld alatt vagyunk, |
a mocsár köténye alatt vagyunk, |
a kövületek rózsakertjében, alul, legalul, |
s ne lélegezzünk, ne moccanjunk, |
kisikált anyaméhek vakítanak fölöttünk, mint a rézüst, |
le, az uszadékfák sötétje alá, |
vízszintesen a csigolyákat! |
|
|