Májusi légcsavar a kéz

Ugye jó lett volna derékig napsütésben, derékig fűben, a mozgalmas víz ágyában hanyatt? s jó az utcákon mikor sokan járnak? Paradicsomi hernyók a kertben, ádám és éva-árnyak – ugye jó lett volna a vér füstölgő mocsarai nélkül bűntelenül és büntetlenül kilesni tuskók mögül, mint aki sokáig él és soká elidőzhet? és fehérnek lenni és feketének és zöldnek és fölöslegesnek a hónaljillatú csordákban – májusi légcsavar a kéz – ugye jó lett volna fölszállni, szétoszlani, visszaesőzni a földre, jó, mint a zsilipnek megnyílni, forrás-záró kőnek átszakadni, s jó a kékségben várakozni, jó, amit várok, azt gondolni, idő hétfőjén téged, idő keddjén is téged, idő szerdáján is téged.