Kések és szögek szárnya

Innen oda, keze alól a te karodba, haja alól a te hajadba, úszó cseresznyemag utasa sehol soha. Sárból a fázó kékbe, föl, föl a füvek felhőkarcolója fölé a szélbe, suhanó árvaház lakója sehol soha. A homok, a zene, az agyag sárgaláza reszkettet: az vagyok, ami ők: résztvevő test, időt kifárasztó játék és mégis sehol és soha. Kések és szögek szárnya. Bőröm alatti jósdahely hamuja. Mindig valami. Mindig valami. És mégis sehol és soha.