Ezerkilencszázötvenegy tele

És az a püffeteg tél ötvenegy fordulóján! túl hosszú sörték disznókon, halottakon! azok a körömalatti éjszakák s körömalatti ünnepek gyulladásban! Ázott zsuppszagban pácolódunk, idegenek az otthonunkban. Úgy kell, úgy kell: a madárlátta kenyérben korpaszenny s a szőlőhegy királyai koporsóban; úgy kell, úgy kell: varjúk fenik a kaszát a kóró-kert végiben és megtanulnak sírni a lovak, borotvával etetjük őket, úgy kell, úgy kell: nagyobbnak képzeltelek a hó alól, behavazott istenem, szalma-csontvázú hazám.