Mire megvirrad
| Reggelre mindent elfelejt |
| arcom másnaposságára rá se ismer. |
| Házal, de nem kérdezi: ki járt itt, |
| ki aludt székre dobva itt, |
| s vére pecsétjét ki hagyta ott a falon? |
| Állnak a mosatlan poharak ködben, |
| a padló fölszakadozó párájában a suta |
| székek, de nem kérdezi: kinek |
| a széklábak körül? Csak jár-kel a |
| nézi a lomb-erkélyen könyöklő |
| madarakat, a tegnapi zene |
| minek is megbámulni egy régi nyarat, |
| egy régi évet, sóbálvány-nőt, |
| vastagon ömlő sötétséget? |
|
|