|
Levágjuk a hajunkat s megnövesztjük: csodálnivalók vagyunk, fiúk, szakáll-nagybirtokosok, haj-mágnások, kisfiús arcunk sámsoni öregapja.
Mit keresnek itt még a sima képűek, a pamacs-huszárok, a borotva-táncoltatók?! Éljen a szőrzet világforradalma! A borosta-lázadás! a világrészek közt úszó sörény!
Szakáll-pokolgépet a hivatalokba! Ne a mézzel összeragasztott Krisztusét! Szakáll-pokolgépet a kaszárnyákba, országhatárok titkos szentélyeibe! s a szentekét kitépni, az akadémikusokét kitépni!
Hányszor kiütközött már bombabiztos falakon a só, férges lakosztályok mennyezetén a rémület! Meszelőt, szárnyas meszelőt a hajunkból!
Hol vagy, bikákat nemző Picasso? tengerparti kisasszonyaid tejút-sörénye együtt suhog a mienkkel. Csak vizek, őserdők ismerik azt a burjánzást, csak a fölrobbant sejtek, ha árvaságuk a testre marad.
|