Hallgatásom hallgatása

Büdösödik a délután, mint a halfej, szálkás fények elszórva a homokban – Hulladék-nyár, hulladék Tisza-part s valami reggeltől estig mondhatatlan idegenség a testben is: életem titkolt unalma a fűzfák alatt, mintha csak élőket gyászolnék a halottak helyett; valami kopoltyú-kék, valami lódög-sárga, korhadó zöld, valami mocsári fátyolt úsztató kéz csuklómozgása a fejem fölött, bogárnyomorúság telepei a sugárutakkal átszabdalt iszapban s hallgatásom hallgatása hazafelé.