Kísértet-fonal

Tél az ablakban, a küszöb előtt, a köztereken, kőcsípejű lányok szeméremdombján, combjuk közt hótorlaszok – Tél a szemed alatt, közted és köztem. A városkapuk tűfokán hócérnát fűz át a szél s úszik házmagasságban a kísértet-fonal – mintha azt akarná valaki, hogy játsszunk, nyújtózkodjunk és fehéredjünk. Fönt: elérhetetlen kristály-hazák, lent: utcasarkok Szibériája. Tél a kövekben, a szavakban, az emlékezetben: e kifűthetetlen szállodában, a kéményen kiszökő sóhajokban. A határok vastüskéi közt is hason csúszik át a hóvihar, sebzett és titokzatos, ködlik mögötte egy-egy ország, eszelős hóarcok ürege, az Ismeretlen Katonák háború utáni borostája – – Tél a mindenkori sírok helyén, hazák helyén – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – húsomból délebbre költözöm.