Estétől reggelig

Itt van megint a fájdalom, villámzárjait rángatja föl-le a gerincemben; itt vannak megint, akiket szeretek, nem hagynak elaludni, ide feküsznek szemhéjam alá, lélegzetem útjába: vasúti sínekre. A nyár utazóbőröndje is ide borítva lábam elé. * Kinek a végrendelete ez a sok levél itt? Kinek a levetett ruhája ez a kert? Kinek a levetett ruhája ez az ország? * Magamra veszem, amit eldobáltok, mert tódul újra a hideg a befagyasztott földrészek kamráiból, a semmire se készülők húsából estétől reggelig.