Jelenések könyve

Elmondjuk egyszer: volt ez is, az is: nagy padlás-éjszakákon ijesztgetett a zsupp, kígyó-korona reccsent, a kutya vérben aludt s rémülten néztük: koldul a vadnyúl is. És hiányoztunk magunknak évekig. A baglyok ülőszékében lágy férfiak ültek, ágyékuk kiszáradt moha. Fogták a holdfényt, mint a gyeplőszárat, de csak a négy mennyei ló patája csattogott: az asszonyhajú lovaké hajnalig. És mondták a kövek reggel: él, aki jóllakik, a kedélyesen zabáló fenevad, a mihaszna kisded, a cukorszopó – – És megindultak a kezek, a szájak, a mirigyek nedve, mint lusta nyál-folyó.