Pohárköszöntő
Macedón barátaimnak
hadd legyek itthon én is, |
hadd legyek itthon köztetek. |
A földrengések fészke most üres, |
hegyi bárányok húsa tányéromon. |
Cseréljünk ruhát és dobot, |
ti, sötét arcúak, sötétek, mint én, |
ti, világosság szerelmesei, világosak, mint én. |
Skopje tücskeit fölmorzsolta sorra a gyász |
s a szakadékokba szorult hegedűk |
de a zöld hegyi folyók fölött |
s fanyerges öszvér cipeli föl hegyre |
Szegény vagyok, szegények vagytok, |
még elfér kezünkben a dob, |
hadd legyek dobbal ékesített ikonotok, |
balkáni barát s fémselyem ingem |
bolyongjon csak a fehér sziklapor, |
|
vadoni árnya olvad össze mindig |
|
|
|