Pohárköszöntő

Macedón barátaimnak

 
Ha itthon vagytok,
hadd legyek itthon én is,
hadd legyek itthon köztetek.
A földrengések fészke most üres,
kenyeretek az asztalon,
hegyi bárányok húsa tányéromon.
Cseréljünk ruhát és dobot,
ti, sötét arcúak, sötétek, mint én,
ti, világosság szerelmesei, világosak, mint én.
Skopje tücskeit fölmorzsolta sorra a gyász
s a szakadékokba szorult hegedűk
hallgatnak három éve,
de a zöld hegyi folyók fölött
sasok szárnya ver hidat
s fanyerges öszvér cipeli föl hegyre
a Napot –
Szegény vagyok, szegények vagytok,
még elfér kezünkben a dob,
hadd legyek dobbal ékesített ikonotok,
balkáni barát s fémselyem ingem
rostjai közt
bolyongjon csak a fehér sziklapor,
a vadkecskék szaga,
a szokrátészi huzat –
Kések és bürökpoharak
vadoni árnya olvad össze mindig
a szélben megterített
asztalokon,
együnk és igyunk mégis,
keserűek és boldogok.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]