Párbeszéd, sötétben

– Mit vesztettél el? – Nem tudom. Talán egy szalmakazlat, sárga búvóhelyemet, tizenkét nyaramat, egy őrült darázst, fejemben lakott évekig, ne menj el, dongta, ne menj el, csak a zöld levél bújdosik. Lehet, hogy mást, talán egy folyót, kenderáztatót, földönfutót, sámsoni hajamat elúsztatót, sár-csizmáimat lehúzta, iszap-ingemet letépte, igen, egy folyót, ökörcsülkökkel harangozót, a láthatáron is átszekerezőt, kiáradásaimat, sebeimet, sodró nyomorúságomat, világban a világokat, a kezedet, hogy haza hívjon, – – – – – – – – – – – – – – – – nem tudom, nem tudhatom.