De az a víz még itt folyik

Majd meghalok

és meghalsz majd te is:

áthömpölyög fogunk között a sár,

ínyünk helyén a víz –

de az a víz még itt folyik

lábunk előtt,

itt gőzölög.

Madár zökken rá,

mint kifutópályák betonjára a gép,

ló gázol bele szügyig

s döcög, mint halhatatlan postakocsi,

üzenettel a tengerig,

városok lábafejét mossa,

mint Magdolna Krisztusét –

de az a víz még mi vagyunk:

szerelem,

hűtlenség,

harag,

villámokat elnyelő aranylap,

halak játszótere, gyereket

mosdató mosoly,

óceánok harmatos ága –

de az a víz még mi vagyunk:

nyárnak levelesláda,

tükre a repülőknek,

a fönnröpködő háborúknak,

nézheti bennünk magát a világ,

mert nem múlik el:

a halálnak háttal élők

nézhetik földi arcukat.

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]