Világjáró

Csiga-Zsiga elindul – fúj a szél, fúj a szél. Komótosan mendegél, mendegél. Reménykedik mindenáron, világgá jut egy fűszálon, egy fűszálon. De mire az erdei bagoly-harang megkondul, s világvégi lapulevél alkonyul, a fűszál már meghajlik, lekonyul, Csiga-Zsiga egy tenyérnyi világűrbe belehull, belehull. Reggel, mikor fölébred, fölébred, mit lát körbe? Csak rétet, csak rétet. Szarvasbogár agancsán a harmat, a harmat. olyan, mint a kelő nap, kelő nap.