Lekvárcirkusz bohócai, 1969

(Gyermekversek)

Világjáró

Csiga-Zsiga elindul –

fúj a szél, fúj a szél.

Komótosan mendegél,

mendegél.

Reménykedik mindenáron,

világgá jut egy fűszálon,

egy fűszálon.

De mire az erdei

bagoly-harang megkondul,

s világvégi lapulevél alkonyul,

a fűszál már meghajlik, lekonyul,

Csiga-Zsiga egy tenyérnyi

világűrbe belehull,

belehull.

Reggel, mikor fölébred,

fölébred,

mit lát körbe? Csak rétet, csak rétet.

Szarvasbogár agancsán a harmat,

a harmat.

olyan, mint a kelő nap,

kelő nap.

Gyerekrajz

Mit rajzolsz?

Áruld el!

– Kis csacsit, nagy füllel,

nagy füllel,

nyereggel,

hátán egy gyerekkel.

Hova megy

a gyerek?

– Csavarog, tekereg,

azt hiszi a buta,

hogy ő most katona.

Rajzolj egy bősz bikát,

hegyezd ki a szarvát,

hadd higgye a kölök,

mögötte tank dörög.

Tudom, ha meglátja,

reszket a nadrágja,

s ijedten rásuhint

a kócos szamárra.

Csacsija égre rúg,

lerúgja a napot;

tüske-huszár erre

hazaballag gyalog.

Hívogató

Ide bújj,

ide bújj hozzám!

Zöld barlangra találtam

bodzabokor alján.

Ha szél fúj,

ha esik,

elalszunk itt reggelig

leterített szalmán.

Tavaszi bodza-vers

Szoknyát varrat a bodza,

így készül a tavaszra,

csipkés szélűt

és puhát,

épp olyat, mint nagyanyja –

mert ha nem varratna,

hát csupasz maradna.

Lekvárcirkusz bohócai

Piros a som,

a csipke,

dér sógor megcsípte:

kerek kosárba szedjük

marékkal,

lekvárt főzünk

három fazékkal.

Jövőre,

jövőre,

sokat eszünk belőle.

Lekvár-bajuszt pödrünk

s nevetünk,

lekvárcirkusz bohócai

mi leszünk,

mi leszünk.

Moziba megy a Hold

Moziba

megy a Hold,

vigyorog a képe,

tízfilléres csillagok

csörögnek zsebében.

Felhő-páholyban csücsül,

bámulja a földet,

pereg a film:

esti szél

zöld héjú dinnyét

görget.

Nem dinnye az:

vaddisznó!

Csörtet az erdőmélyből,

jujj! – a Hold

megijed, s lefordul a székről.

Ősember és ősgyereke

Ősember

és

ősgyereke,

amikor még vadász volt,

ki-kijárt

az őserdőbe,

s naphosszat csak vadászott.

Ősember

és

ősgyereke,

ha pontosan célzott,

minden este

hazavitt és

megsütött és

meg is evett egy-két rinocéroszt.

Szekeres

Megszámoltam: kereken

van négy küllős kerekem,

még nagyapám faragta,

s a padlásra fölrakta.

Ha faragok tengelyt hozzá,

lesz egy komoly szekerem,

s nyáridőbe,

jó időbe

elkocogok Küküllőbe.

Csínytevő ökör

Mondjak egy jó

ökörcsínyt?

Az ökör

lelegelte a

kökörcsint.

Szabados a szabadnapos

Fapados

vonaton

hova zötyög Szabados?

Csuda híres,

de aggályos

fémmarós és esztergályos.

Szabadnapja

van ma,

s megy ki a

szabadba

szél tengelyét esztergálni,

hogy ne csikorogjon,

szelídebben

fújjon.

Hol a réti csiga háza?

A kutyának

kutyaháza,

angolnának,

angolháza.

De a réti csigának

rég nincs meg a csigaháza,

átment rajta a kerék,

s összetört

a háza

váza.

Visszatérés régi udvarunkba

Sárga itt a nyár,

sárga itt a dél,

sárga a kakas,

még a kerítés is

pedig csupa vas –

sárga, sárga minden

és olyan magas.

Arany udvarunkba

most értem haza,

sárga szalmaszálon,

mint gyöngy-katona –

régi-régi múltból

hozom bánatom,

a nyár aranysávja

sajog vállamon.

Zsák, mák, rák

Zsákban

mák van,

mákban álom.

Álmodban meg rákok

másznak rád egy zsákban.

Zsák,

mák,

rák –

kusza a világ.

Nem volna csoda,

ha egy reggel zöld levélen

elúszna tova.

Hét nap

Hétfőn

tökfödőt láttam

hét főn.

Kedden

paróka lengett

kenden.

Szerdán

szakállát nyeste

egy dán.

Csütörtök,

péntek, szombat –

három kisnyulat fogtak.

Vasárnap meg elaludtam,

semmit, semmit nem álmodtam.

Gilicetüske

Gilice,

gilicetüske,

legelők rózsabokra,

kíváncsi bika megszagol,

s fintorog az orra.

Gilice,

gilicetüske,

legelők rózsafája,

szitakötő, ha megszagol:

muzsikál a szárnya.

Sötét homlokú vihar

Ezer dob

berepedt;

sötét homlokú vihar

Buda felől

közeleg.

Villámok varrótűi

böködik a

hegyeket.

Villamosok,

mint a vad,

fölzaklatott szarvasok –

drót-agancsuk

fölszegik,

iramodnak,

robognak.

Zúghatsz,

zivatar,

esernyőm a kapualj.

Szájmuzsikám

rézsípja

a tücsök-lábú esőt

táncolni tanítja.

Esti párbeszéd

Jó estét, hársfa!

Hova készülsz?

– Bálba!

Hova, milyen bálba?

– Hold udvarába,

sárgarigó-bálba.

Mit csinálsz te ott?

– Gyere velem, majd meglátod

ág-hegedűn muzsikálok,

rigóknak dalolok.

Szomorkodó

Ó, te kékes mályva,

ó, világos mák,

lámpátok elfújja

estére a szél.

Hazamenni félek

a kerteken át,

a sötétség nékem

temetővilág.

Ó, te kékes mályva,

ó, világos mák!

Zápor-mondóka

Csék, csék

bikacsék,

eső esik, nem jég.

Vízben

topogunk,

zápor fiai vagyunk,

csék, csék,

bikacsék.

Zir, zur

zivatar,

a szivárvány mit akar?

Villám a karmunk,

égről levakarjuk,

zir, zur

zivatar.

Ördög lánya

a húgunk,

zápor fiai vagyunk.

Mennydörgés

a kalapunk,

zir, zur

zivatar,

vizes lábbal elfutunk.

Ha elmész

Ha elmész, ha itt hagysz,

megbetegszem –

arany szalmaszálra

hanyatt fekszem –

Bagoly-gyűrűt húzok

ujjaimra,

s mire visszajössz majd,

nem ismersz meg.

Csillagpatkó

Hold mögött, Hold mögött

kocsik futnak.

Hold mögött, Hold mögött

hova jutnak?

Törött csillagpatkó

zuhan földre –

Szeptember kovácsa

forraszt össze.

Lánycsúfoló

De vidám a baba-bál:

egy-két baba be-beáll.

Unalmas a baba-bál:

egy-két baba ki-kiáll.

Fiúcsúfoló

Kettétörött a fakard,

a fejedet megvakard!

Míg a fejed vakarod,

mocorog a sityakod.

Disznópörzsölés

Hajnallik,

köd bolydul,

havas toronyban

kék harang kondul.

Ólajtó rekken,

disznó földre nyekken,

kés villan halványan,

disznó sír a szalmában.

Ide láss,

Töhötöm,

én vagyok most a kanász,

láng-réten disznót őrzök,

piszkafával böködöm.

Nyári tájkép

Ődöngő

kék dongó

kígyó-virágra száll,

rebeg a szárnya,

mintha álmában szállna –

aranyos a nyár.

Tópartján

kisbojtár

sásból fon kosarat,

húgának

abban visz haza

alvó aranyhalat.

Arrébb

egy kisbika

a tóba inni lép,

s tükörképének

mérgesen

üti busa fejét.

Szitakötők:

zöld repülők,

a füvek városa felett

köröznek,

elsuhannak

a nyárfás napnyugatnak.

Rögmászó hangya

Rög előtt

topog egy hangya,

picike

mákfejű,

bamba.

Fölmászna

a rögre

rögvest,

ha bírná a lába

már ezt.

De csak jön,

tiblábol,

fordul,

kínjában

hangyáló

könnye is csordul.

Hatalmas pókcombbal

bátyja

épp arra

megy haza,

s látja.

Hangya-méreg

önti el

nyomban

s hangya-nyelven

öccsére morran:

Nyifi öcsi, kotródj,

kivikavakászó,

nem vagy te hegymászó.

Csudakutya

Ha hiszitek,

ha nem is,

volt egy kutyám

nekem is,

piros volt az orra,

lapulevél nagy füle

lelógott a porba.

Csuda egy kutya volt:

holdsugáron

lovagolt,

s csillagfejű csikókat

terelt udvaromba.

Csodálkoztok?

Elhiszem.

Nem láthatta

senki sem.

Fénykép sincsen róla.

Én is csak egyszer láttam,

úgy álmodtam róla.

Hókutya

Csináljatok

hóembert,

én csinálok

hókutyát,

hószőrű komondort,

amilyen még sosem volt.

Így gondolom,

úgy gondolom,

kész is már a komondorom,

szájába jégcsap,

csont helyett azt kap!

Farsangnapi kutyabál

De érdekes volna,

ha kutyabál volna,

s farsang napján

minden kutya

bálba kutyagolna.

Nagy kutya is,

kis kutya is,

kit csíp még a bolha.

Komondor kényelmes,

lassú táncot ropna,

Puli Pali csárdást,

ahogy meg van írva;

sötét szőre, bozontja

a szemébe lógna.

Csau csacsacsázna,

a foxi bokázna,

a többi vén kutya meg

leülne a hóba.

Mitugrász

Papucs-anyó öreg már,

öregebb, mint hat szandál.

Tipeg, topog, totyorász,

nem húzná föl Mitugrász.

Mitugrásznak csizma kell,

kiverve rézszögekkel.

Dehogy csizma – gólyaláb,

nem adja ő már alább.

Fasuvasztó Péter

folyton csak fűrészel.

Siú-siú, deszkalap,

lesz belőled fakalap.

Fakalap vagy fanyereg,

recseg, ropog, nyekereg.

Rátesszük egy falóra,

azon megyünk Makóra.

Teknősbéka

Teknősbéka ha az ingét

ki akarja mosni,

nem kell neki teknőért

a szomszédba menni.

Leszereli, leemeli

a hátáról

könnyen,

s kezdheti a nagymosást

habos tengervízben.

Dióbél bácsi

Ki lakik a

dióhéjban? –

Nem lakhat ott bárki,

csak Dióbél bácsi.

Ha rácsapsz a dióhéjra,

kinyílik a csontkapuja,

és cammogva előmászik

vén Dióbél bácsi –

csak a szádat

tátsd ki!