Biztató

Csak úgy, mint a vakond, a föld alatti éjszakában, csak úgy, mint a szél, mikor átsüvít a Holdon,       e világvégi galambházon, csak úgy, mint a puskagolyó, mikor belebotlik a testbe,       arcra bukva, csak úgy, mint a rakéta, mikor a magasság szívét átszakítja, csak úgy, mint a szeretők, kik fölélik életüket       s nem hagynak a halálra semmit,       csak kabátjukat, esernyőjüket; csak úgy, mint a pilóta, a bekeríthetetlen ég fegyence,       ki azért száll egyre magasabbra, hogy a földet       múlhatatlanul megszeresse, csak úgy, mint aki kövekről beszél folyton,       pedig hát nem hisz másban,       csak az embert megszülő földben, arcán egy szerelem nyoma, akár a vaspatkóé,       halványulóban, eltűnőben.