Egyetlen utam
| Egyetlen utam át az Óceánon, |
| felhők őserdején át, kialvó országok fölött, |
| te nyújtod most meg ifjúságom. |
|
| A négy falat, az örökös négy falat |
| s időm országhatárát úgy sodortad el, |
| mint árvíz a döglött nyulakat. |
|
| Zárakat hallottam csikorogni: |
| égtájakét, mint hálószobák kulcsait, |
| s a szerelmet nem kellett elképzelnem, |
|
| Kuba; Föld kontyába tűzött indián hajcsat, |
| kamaszok tenyerét süthetted úgy, mint az enyémet. |
| A jövőm az lett, amit nagyon kívántam: |
| Kolumbusz mellé álltam be tengerésznek. |
|
| S napfény matróza: lettem új felfedező, |
| Gyönyörködhettem a karomban: |
| a tenger folytatásának hittem, |
| testemen túli hatalomnak. |
|
| S a szemem, mert látta a Föld másik oldalát, |
| éjszakákon át nyitva maradt: |
| álmomban se láthassam magamat halottnak, |
| ki itt hagy egyszer mindent: utakat, nőket, Óceánt. |
|
| Egyetlen utam át az Óceánon, |
| felhők őserdején át, tegnapi országok fölött, |
| te nyújtod ma is ifjúságom. |
|
|
|