Egész nap ez a napsütés
| a hosszú tél után az első. |
| A dombok verőfénnyel megrakott csillék, |
|
| Mintha már láttam volna ezt a vonulást, |
| mintha már éltem volna ilyen napokon. |
| A bürökszagú árkokban víz csobog |
|
| de fényes arca, mint a szeretőknek. |
|
| Mit adsz kezembe holnapi tavasz? |
| hogy fölégessem maradék kazlaidat? |
| hogy összevérezzem erdeidet? |
| Lányhajat s világrészeket úsztatsz fölém, mint papírsárkányt? |
| vagy lusta felhőket: párává foszlott oroszlánokat? |
|
| Én élni akarok bukdácsolva is, |
| feküdni villanydrótok és lapulevelek alatt, |
| látni kezem nyomát egy másik kézen, |
| lábam nyomát a földön, mint ismeretlen élőlényét, |
| látni a fűzfacsonkok mélyéből kibuggyanó hajtásokat, |
| mint elfojthatatlan olajkutat. |
|
|
|