Senkiföldje
| nem szólok, pedig látjuk: |
| egyre nő köztünk a senkiföldje |
| s elgazosodnak éjszakáink, mint a temetőkert. |
|
| Ha volna időm a fájdalomra, |
| ha volna időm a felejtésre, |
| s lemerülnék egy tófenékre, |
| de itt kell élnem, ahol neked is, |
| itt kell járnom, ahol te is jársz, |
| kapualjak mennyországát itt kell elhagynom csöndben, |
| ahol a vaskilincszaj: fogcsikorgatás. |
|
| Ha nemcsak ez az egy test adatik, |
| élni és túlélni is a szerelmet, |
| már rég egy másik idő szivacs fái közt futunk |
| s mint égő inget tépjük le egymásról kezünket |
| s a száj is már rég más éggel beszélget, |
| más éjszakákat lehel tele vigasszal, |
| más csontokból sajtol ki tavaszt, |
|
|
|