Valaki más

Minden nap arra ébredek:
valaki más nézi helyettem a mennyezetet,
fáradt cipőimet s az ágy
csuromvizes hajófedélzetét,
az ablakok virradatát.
Valaki más főz magának teát,
koccant szűrőt
és kanalat
s más indul el
a beláthatatlan nap elé.
Az Alagútból, mint éhes szúnyograj,
csap rám a füst;
gépkocsik ellenséges
menetoszlopa dörög –
s mégis mintha másvalaki volna az üldözött;
más, akire a betapasztott szeműek várnak,
más, akit mindig félreértenek
és sündisznó-tüskékkel koronáznak.
Minden nap arra ébredek:
homlokomon
az erek,
mint e kis ország folyói, megdagadnak.
Mégis, mintha más
izzadna itt ki testéből özönvizet,
vértől iszapos tavaszokat;
más keze árnyékában születne itt a történelem;
más, aki
előre összekeveri
magát a földdel,
hogy a halála könnyebb legyen.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]