Ragadozó

Mindent akartál? Mindent vesztesz! Kapkodhatsz elárult fejedhez. Se rang, se pénz nem véd sokáig; lángokban áll a legutolsó szalmaszál is. Társ kellett? Társak? A világ? Homok-szívűeket fújt el a szél közeledből s nőtt csak a pusztaság. Ég? Föld? Szerelem? Szerető? A nők öle, akár a kényes ágyúcső, gyönyörrel befogadott, aztán az ellenséges partokra kilőtt. Kellett a múlt? A táguló idő? Minden nyár királysága? Minden út? Most drótra fölfűzött lángokat téphetsz: elszáradt babérkoszorút. Narancs, fű, édes hal, világtájak parancsszóra húzódnak vissza – Ablakodig surran a tenger s párkányodról még a harmatcseppet is fölissza. Amit kívántál: a hiányával most minden a tied – két porszem közötti ország a birtokod – Mosolygó ragadozó, fogsorod közt magadat tarthatod.