Hársfa

Méhek világvárosa: hársfa, sejtekből, súlyos illatokból fölépült New York. Leveleid: zöld repülőterek, ág-utcáid belevesznek a nyárba. Állok előtted s megszégyenítesz: testem se és suhogó agyam se volt még soha ennyi munka és ennyi önfeledtség kitárult paradicsoma, ennyi sárga düh édenkertje, ennyi lopott kéj birodalma, ilyen viharos méz-öböl, elhagyhatatlan kocsma. Június megrohant gyarmata, ellenállás nélkül is te hódítasz. Lázálmod áttör minden teremtett zajon – s mintha már nem is a hártyaszárnyak malomzúgását hallanám, hanem a Földét egy távoli csillag füvéből hallgatózva s a halálnélküli idő nyilazna körül, mint a fecskék.