Tavasz plakátjai

Felhők,
Felhők, tavasz plakátjai,
lógtok az égi hirdetőfalon
nedvesen,
megtépázva.
Belétek kap a szél
s rongyaitokat szétdobálja.
Hevertek mindenfelé, mint utcai szemét.
Mégsem ünnep-utáni a táj.
Nem a másnapos undor vacogtatja az erdőket,
nem a másnapos undor taszigál.
A lesoványodott dombokon úgy megyek,
mint aki virradati hegyeken jár.
Csupa káromkodás és készenlét vagyok,
merő ideggyulladás:
a világ leszek vagy meghalok,
nem érhet más.
A völgyben olajtartályok fényesednek:
eldobott konzervdobozok –
rúgnék beléjük,
hogy más zengést ne halljak,
csak amit akarok.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]