Elengednélek, visszahívnálak

Elengednélek, visszahívnálak, nagy vízben vetnék neked ágyat s fáradhatatlan tengerészed, kezemmel körülhajóználak. Amerre mennél, mennék utánad. Nyár van, kiköltözöm az ég alá szerelmed nomádjának: süssön a nap, mint a végzet – egész testemmel égjek! Erőt az elérhetetlen jövő ad s holnapi romlása a vágynak – Darazsak golyózápora luggatná át a koponyámat. Venné a világ véremet, de én csak mosolygok, mert látlak. Elengednélek – visszahívnálak – hangya-gyászmenet hömpölyög, előle eltaszítanálak. Porból fölszedve vizet adnék, sebed kimosnám szavaimmal. Melléd feküdnék s a világot elsötétíteném hajaddal.