Sóvárgás nem létező sárkány után
| gyönggyel kirakott szakállú ellenséged. |
| páncélruhám: a kivert ég. |
|
| Jönnél, |
romlás-lakodalom násznagya, |
| mögötted sistergő nyál, hamu-tajték, |
| s én már |
a közelségedbe beleszeretnék. |
| kacsalábakon vonagló szörny; |
| rücskös hátad tejutam lenne, |
| országutam kimeszelt mennybe. |
|
| Táncolnék előtted, mielőtt beléd kötnék; |
| megmutathatnám: ki vagyok: |
| a fejemben lakó tűzvészt, |
| a lábamban lakó csillagot, |
| undoromat, aranyszabályát gyönyörömnek… |
| Recsegne alattam a föld, mint venyigekéve – |
|
| A szerelem sovány angyalai |
| kikönyökölnének az ablakokba, |
| lesnék, hogyan rúgom be koponyád ajtaját szögcsizmámmal, |
| s hogyan vágom a vasat oldaladba. |
| Repedne a hús, véred falai beomlanának, |
| harangszót küldene Isten utolsó biztatásnak. |
|
| S csődöröm mintha bádogon taposna, |
| Férfi diadalomat szétnyerítené, |
| hogy a szája is fölhasadna. |
| Fejében Isten kantárja: a Hold, |
| minden időket beragyogna. |
|
| s a halálodba beleszeretnék. |
|
|
|