Csak magamat nem láttam…
| Láttam alkonyodó házfalakat, |
| sovány fák árnyékával fölszarvazva; |
| átmetszett torkú folyót, magányosan elvérezni; |
| kavicsbányákat napsütésben, |
| mint a gyíktojások, fölhasadnak. |
| Láttam a tengert, himbálódzott az ég alatt, |
| mint akasztottak dagadt lábaszára. |
| Láttam a háborút: a ganyédombról véres birkafejek |
| nézték a szomorú katonákat. |
| Láttam világos erdőket, napraforgótáblákat: |
| a föld kitüntetései ragyogtak. |
| Láttam a szerelmet: korai zöld levéllel |
| törölte le a mocskot magáról. |
| Láttam szabályos emberarcokat, |
| s a tükrök meghomályosodtak. |
| Csak magamat nem láttam még nélküled, |
| kezed nélkül a megkapálatlan kerteket, |
| könnyeid nélkül a siratnivaló emberfiát, |
| csak a világot nem láttam még, |
| melyben szállásom lehetne, |
| ha nyitva felejtett szemed elengedne. |
|
|