El akarom hagyni

El akarom hagyni, ami nem én vagyok, ami csak rám ragadt, mint utazás pora. Az idő mozdonyfüstje arcomon, jóságos kezek szennye, szegények mosolya. El akarom hagyni, ami nem én vagyok, a rám kérgesedett csöndet, a boldogító zűrzavart, amit tőletek kaptam kölcsön – Elsötétített fejetekből úgy lépek ki, akár a temetőkből. Hiába vártam, nem növesztett szárnyat a test, sem az ágy, e vízözönt uraló Noé-bárka – El akarom hagyni a szerelmet is – Kész vagyok minden árulásra. El akarom hagyni, aki nem én vagyok, a lámpasor-gerincű férfit, ki csak ragyogni tudott, rögtönözni gyönyört és sebeket, de az elrendezésbe belebukott. Ősz van, hülyítő köd, türelem középkora. Lecsatolom derekamról a kort: hadd legyek végleg kiátkozott.