Száműzetésem mosolya
Nincs más, csak e hajnali óra, |
s e fákat fölhangoló némaság. |
Csak a szomszédos fenyőerdő, mint lebombázott állomás. |
Csak felhők: megduzzadt szemhéjaid; |
csak a leheletedből kigyalult padló, |
sóhajnyi-vékony deszkaszál; |
Csak a fájdalom, amit majd megcsalok; |
|
|