Utolsó csillagig

Hogyan szeresselek, ha félsz tőlem s ha nem vagy szabad? ha elbújsz égő falevél mögé s füstbe, húsodba falazod magad: homályos hazugságba, jégpincébe, mikor egyetlen szó elég, hogy átrepüljük szakadékainkat, a föld minden övezetét? Akit nem véd a szerelem, hiába védi az magát; dereka körül égő erdő lehet szeméremöv, koszorú-lánc – elfogy a levegője, nyomora, csöndje s nézi csak: hogy kopik fölüle el az ég utolsó csillagig.