Kettős női arckép

Te a Napot szeretted, ő meg a szelet; szélfújta hidakon járt, hegyi falukba vágyott. Egyetlen sóhajtásával kiszellőztette a világot, csillag-szemetet söpört ki belőle, ha megreggeledett. Te akkor voltál otthon, mikor épp útra keltél. Minden vonat a te halántékod mellett csattog el ma is. Ő meg cérnát fűzött a villámokba is, s varrta hozzám a hazámat gúzsba kötöző villanyfénynél. Városok foszforeszkáltak az éjben, mint karórák számlapjai. Te mindig tudtad: az időnek milyen övezetébe érünk. Ő csak azt, hogy aki él, a halálon túl is szeretne kiáltani. Te a napot szeretted, ő meg a szelet. Én mindkettőtök szerelmét s a bűnt is, miben égtünk. Kőcserép-fegyház foglya: titeket várlak vagy az ítéletet.