Föld, nyitott sebem

Mindig csak ez a hajsza, futkosás? Füst-álarc a legtisztább arcon is? Évszázados penész a koponyafalon? salétrom-álom? csöpögő pincevíz? Mindig csak ez a halál előtti időzavar? Félutak, félszerelmek, félcsodák? Lengő szél-ajtók a csillagok között? Földrésznyi daganatok, pocsolyák? Mindig csak ez a vézna bádogszáj- siránkozás a vas égzengései közben, hogy: beledöglök? hogy: nagyon fáj? Föld, nyitott sebem, gyógyíthatatlan szakadékom, mindenhez hozzáütődöm veled s már ott a vérnyom ajtókilincsen, fákon, holdról lesodort cserepeken.